Amikor az 1819-es Szalonban Ingres kiállította A nagy odaliszkot, heves ellenérzéseket váltott ki vele a műkritikusokból, akiket meghökkentett a nőalak önkényes kidolgozású anatómiája,amely hárommal több csigolyát mutatott a szokásosnál.
Pedig nem volt szó másról, mint hogy a festő a manierista torzítás eszközével élt tudatosan, hogy a kép érzékiségét fokozza. Ingres a festmény elkészítésére Napóleon nővérétől, Caroline Murat nápolyi királynétói kapott megbízást. Így alkotta meg azt az aktképét, amely stílusukban oly különböző művészekből, mint Degas és Picasso, váltott ki egyforma elragadtatást. Formailag szembeszökő, hogy a vonal és a rajz szerepe fontosabb, mint a színé.
Jean Auguste Dominique Ingres 1814-es A nagy odaliszk című festményét Michael Thompson gondolta újra a Vanity Fair 2000-es kiadásában Julianne Moore-al.
Kép forrása: partnouveau
